A nyárádmenti „Expressz”
Kis kisvasúttörténet
Múlt
A Maros–Torda helyi érdekeltségű, valamint a Nyárád mentét és a Mezőséget átszelő keskeny nyomtávú vasútvonalak megépítésének terve a 19. század végén vetődött fel. Az elképzelést 1904-ben a vármegye karolta fel, az építkezés mégis csak 1912-ben indult meg, így készült el a Marosvásárhely–Nyárádszereda–Parajd vonal 83 km, a Marosvásárhely–Kolozsnagyida 77 km, míg a Mezőbánd–Mezőzáh szakasz 26 kilométeren, keskeny nyomtávon.
A Nyárád menti helyi érdekű vasút építése 1912-ben vette kezdetét, a völgytalpon, a Nyárád árterében kezdtek hozzá a vágányok fektetéséhez.
Az 1913-ban kiáradó Nyárád azonban alaposan megrongálta a félkész pályát és töltést.
Az építkezést 1914 elején kezdték újra, de a munka a következő évre is elhúzódott, a kitörő világháború miatt.
1915. február 1-jén Deményházáig, október 23-án már Parajdig lehetett vonaton utazni.
„A PARAJDI GYORS”
Az én falum olyan szerényen húzódik meg a Bekecs árnyékában, hogy még a „parajdi gyors” is dölyfösen száguld el mellette, figyelemre se méltatva azt a 190 házszámot, és csak Deményházáról füttyent vissza legényesen: „Gyertek mikháziak, mert lekéstek!”. A mikháziak csak mosolyognak, mert tudják, hogy délután, amikor visszafelé jön a büszke gőzös, és olyan szerencsétlenül vánszorog el a falu mellett, hogy meg lehet számolni az utasokat benne, egészen másképp viselkedik, zihál, szuszog, kapaszkodik: „SEGÍTSETEK, SEGÍTSETEK!” – köhögi akadozva, és amikor az autóbusz elhúz mellette Szováta felé, olyan keservesen bődül el szégyenletében, hogy a falu szarvasmarha-állománya idegsokkot kap.
Széllyes Sándor: A diófa. Részlet
A vasutat megszokták, megszerették az itt lakók, a hétköznapok részévé vált. A közúti közlekedés akkori színvonala mellett a Nyárád-völgyéből bizony volt értelme kisvonattal indulni Marosvásárhelyre, és az áruforgalom is sokáig virágzott. A környék falvaiból – főként az alsó nyárádmenti „Murokországból” zöldségárusok utaztak be a marosvásárhelyi piacra, a másik irányba pedig Szovátára utaztak a kirándulók. Azt is szívesen emlegetik az itt élők, hogy a vasút még az időjóslásban is segítségükre volt, mert a változó szélirányból – és az általa hozott vonatfütty hangját hallva – lehetett tudni, ha hideg vagy eső közeledett.
A kisvonat nem volt túl gyors (átlagsebessége 20-25 km/h, maximum sebessége 40 km/h), Nyárád-menti Expressznek, kávédarálónak csúfolták, a a közutak kiépülésével, az autós teher- és személyforgalom fellendülésével a vasút sokat veszített jelentőségéből. A nyárádmentiek szerint a virágkor az 1970-es években ért véget, és kezdődött el a lassú hanyatlás.
1997. április 1-jén a román vasúttársaság a keskeny nyomtávú vasút mezőségi vonalán szüntette meg előbb a közlekedést, majd két hét múlva, április 14-én Nyárádszereda és Marosvásárhely között is leállt a forgalom.
Jelen
Diorama Văii Nirajului este creația echipei a Maketo Atelier.
Peisaj realistic a regiunii de la Târgu-Mureș până la Praid. Dioramă de 10 m2 compusă din 7 module, viaducturi și poduri feroviare, Salina Praid, iluminat stradal funțional, coș fumegând de fabrică, 81 de clădiri, peste 35 de scene. Echipă de 18-24 persoane, 6000 de ore de muncă.
A nyárádmenti vonalon 2011-től, turistaszezonban, a 14 kilométeres Szováta – Vármező közötti felújított szakaszon nosztalgiagőzös indult újra. Az öt vagonból álló szerelvényt egy 1949-ben, Lengyelországban gyártott gőzmozdony vontatja, 35 kilométer/óra végsebességgel.
Utazz a nosztalgiagőzössel!
A mezőségi vonal – Marosvásárhely – Mezőrücs illetve Teke – Lekence közötti szakaszok megmentését a tekei Mocănița Transilvaniei Egyesület tűzte ki céljául.